Név: Kiryuu Zero
Faj: D szintű vámpír (vagyis ember volt)
Kor: 17
Magasság: 181 cm
Vértípus: A
Iskola: Cross Akadémia, nappali tagozat
Milyen tanuló: egy zseni
Különleges iskolai tevékenység: prefektus
Kedvenc tantárgy: tudomány
Család: a Kiryuu vadász klán
Fegyvere: Bloody Rose
Kedvenc étel: a fanbook szerint sózott miso leves, máshol pedig shio rament láttam ^^
Nőideál: egy érett, idősebb nő (tanulság: sosem abba szeretsz bele, aki az ideálod... xD)
Tiszteli: a mesterét, Yagari-senseit.
Hobbi: főzés, lovak, harcolás

Zero négy évvel a történet kezdete előtt került Kurosu Kaienhez, aki örökbe fogadta, miután egy tisztavérű vámpír, Hio Shizuka megölte a családját, őt pedig megharapta. Zero a történtek után egy évig nem járt az iskolába, így lett végül Yuuki osztálytársa, aki egy évvel fiatalabb nála.

Az igazgató adott neki egy vámpírvadász fegyvert, a Bloody Rose-t, amit Zero mindig magánál tart. Csak azért vállalta el a prefektusi munkát, hogy rajta tarthassa a szemét az esti tagozat vámpírjain.

A négy év közben jelentkeztek a vámpírrá válás tünetei, szedett vértablettákat, amik semmit sem használtak. Négy évig küzdött a benne lakozó vámpírral, míg az felülkerekedett rajta. A mit sem sejtő Yuuki lett Zero áldozata. A lány, miután megtudta, hogy a kedves barátja is vérszívó, önként felajánlja neki a vérét. Persze Zero ösztönei nem tudják elutasítani, de hatalmas bűntudata van emiatt. Olyan nagy, hogy egyszer meg is akarja ölni magát a Bloody Rose-zal. Valami olyasmi játszódhatott le a fejében, hogy utálom a vérszívókat, vérszívóvadász vagyok, egyben vérszívó is. Mit csinál a vadász? Megöli az állatokat. Tiszta sor, hadd öljem meg magam. x'D
Oké, ez talán nagy túlzás, de Zeronak néha olyan depressziós jelenetei vannak, amiken egyszerre sírnom kell a szomorúságtól, és fetrengve röhögnöm a padlón, hogy ez a Zero ezt tényleg komolyan gondolta. Úgy érzem, egy nagyítóval látja a saját dolgait, ami ráadásul egy szűrős nagyító is, a fényt, a boldogságot nem engedi át. Talán csak Yuuki tudja megtörni egyszer-egyszer a nagyító hatalmát.

Zero nagyon rideg, és mondhatjuk azt is, hogy egy bunkó. Valójában ez csak egy álarc, ami mögött egy sebezhető lélek lakozik, aki nem akarja, hogy bántsák, és ő sem akar bántani senkit. A fiú csak három emberben bízik meg és enged közel magához: Yuuki, aki az első pillanattól kezdve szárnyai alá vette, Kurosu Kaien, aki örökbe fogadta, és folyton atyai szeretetével halmozza el Kiryuu-kunt, valamint Yagari-sensei, aki őt és ikertestvérét, Ichirut tanította vámpírvadászatra még a végzetes eset előtt.

Szerintem Zero nagyon büszke, nem akarja, hogy a világ átlásson a maszkon, és legtöbbször a fent említett három személlyel is álarc-módon videlkedik. Túl erős az énképe, ami mint egy vastag üvegfal, elválasztja a szeretteitől. Görcsösen ragaszkodik ahhoz a személyiséghez, amit maga köré húzott. Jó, talán nem meglepő, hogy a szörnyű élmény után elzárkózik mindenki elől, de talán már túlzás, amit csinál. Gondoljunk csak arra a bizonyos fejezetre, mikor spoiler! ha el akarod olvasni, jelöld ki! megígérte Yuukinak, hogy a következő találkozásuk alkalmával megöli. Elfelejtette, hogy Yuuki elsősorban Yuuki, nem vámpír. Az egoja megszállta, és elhitette vele, hogy Zero nem Zero, hanem egy vámpírvadász. Így elveszette Yuukit teljes egy évre (és ki tudja, mikor fognak ismét úgy viselkedni, mint régen =(  ).

Mindent összevetve, ő a kedvenc karakterem a történetben. Tetszik, hogy Yuuki az ő mindene, hogy felajánlja magát neki. "Azt tehetsz az életemmel, ami csak tetszik". ezt mondta Yuukinak, mikor utoljára találkoztak ember-Yuuki és vámpír-Zero felállásban. De sokan tudjuk, mit mondott Zero a lánynak a következő találkozásaikon... =( Na, eltértem. Szóval ez a mondata nagyon megfogott. És az is, hogy milyen nehéz kiérdemelni a bizalmát. Ha ebbe belegondolok, mindig nagyon irigy vagyok Yuukira =D.